1849. júl. 26. — Iszonyú vágta

 Bemmel és Petőfivel Marosvásárhely felé vettük ar irányt. Útközben a generális azon morfondírozott, hogy milyen utasításokat adjon ki, amint megérkezünk. Sándorból csak úgy sugárzott a tömény elszántság, viszont bennünk vegyes érzések kavarogtak. Tele voltunk izgalommal, ugyanakkor gombóc volt a torkunkban, hisz egyre közeledett az a végzetes perc... a gondolatot igyekeztünk elhessegetni. Az egyik kisebb pihenőnél Petőfi és Bem között érdekes beszélgetés alakult ki. A generális beszámolt részletesebben moldvai hadjáratáról, míg Petőfi a velünk való találkozásról és közös utunkról. A nap hátralevő részében nem történt sok szóváltás, mindenki tartogatta az energiáját. A legiszonyúbb út volt, amin valaha részt vettünk. Ennek ellenére egy-egy megállónál igyekeztük hozni a jókedvet. Elszavaltuk Wellhellotól az Apuveddmeget. Petőfi gondolkodás nélkül besorolta eme mesterművet a szemét kategóriába.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

1849. júl. 29. — Végre Marosvásárhely

  Végre megérkeztünk a célállomásunkhoz. Ennyit még életünkben nem kardióztunk. Bem egyből nekikezdett az intézkedéseknek futárokat felhasználva. Az egyik azt takarta, hogy magához rendelte Dobay József ezredes vezetése alatt Gál Sándor székelyföldi haderejének nagyobb részét. Petőfi levelet írt feleségének, miután Bem ismét szolgálatba helyezte, ezt mondva a másik segédtisztjének: „- Jelentse a hadügyminisztériumnak, de jól figyeljen, szó szerint ezt jelentse: Segédtisztem, Petőfi őrnagy, aki Klapka tábornok gyalázatos bánásmódja miatt lemondott, most ismét szolgálatba lépett.” Amikor nyugalomban ültünk Sándor mellett ráébredtünk, hogy milyen gyorsan elszállt ez a pár nap. Végre volt időnk felfogni a gyors és élménydús eseménysorozat, amin keresztülmentünk. Elkezdtünk beszélgetni, mint három régi barát: „- Tudod Sándor, a mi időnkben egy ilyen út vagy ötször rövidebb időbe telt volna. - Miféle szekereitek vannak nektek, amik erre képesek lennének? - Képzelj el egy lovaskocsit, csa...
További információk

1849. júl. 25. — Találkozás Bemmel

  A kézdivásárhelyi megállónál Petőfi alig várta, hogy kezébe vehessen papírt és tollat, s végre írhasson Júliának. Ámde tudtuk, hogy igyekeznünk kell. Már Marosvásárhelyen hallottuk, hogy Bem Moldvába ment, így utánamentünk Udvarhely és Kézdivásárhely felé, Csíkszeredát is érintve. Berecken találkoztunk össze a tábornokkal, akit Sándor Hannibálhoz hasonlított. Valóban karizmatikus embernek látszott, nem is közeledtünk hintajához. Petőfit megpillantva elkiáltotta magát: „mon fils, mon fils, mon fils!”, útitársunk a nyakába borulva ölelte, kifejezetten meghitt pillanat volt. A körülálló népség azt hitte, hogy Sándor fia a generálisnak. Az is volt, csak nem vér által. Mint kiderült, Moldvába proklamációkat vitt be Bem, és megvert négyezer oroszt. Ami minket illet, kicsit cringe volt 10 méteres távolságot tartani, és az sem tette jobbá a helyzetet, hogy Bem azt hitte kéregetők vagyunk. Lehet a szakadt farmer is rátett egy lapáttal. Szerencsére vele is sikerült megkedveltetni magunkat,...
További információk