1849. júl. 24. — Egy fecske nem csinál nyarat

Valljuk be, az embernek nem minden nap van lehetősége arra, hogy napokon át utazhasson a legnagyobb magyar költővel. Ilyenkor le kell csapni a prédára, és megtudni a forradalom egyik főemberének lelki élményeinek exkluzív részleteit. Full újságíróknak éreztük magunkat.

„- Sanyikám, azon méláztunk itt kettecskén, hogy neked az mennyire lett volna nagy veszteség, ha nem veszel részt ebben a forradalomban?

-Először is, ne hívjatok így! Másodszor, ha hazámnak nem lenne rám szüksége, szívembe mártanám kardomat. Amikor ki lett kiáltva a „Vive la république” Franciaországban távol voltam Pest vármegyétől, valósággal reszketett rajtam a hús, folyt rólam a veríték, hogy nélkülem kezdődik el a forradalom. Nekem ez a harc az életet jelenti, az egész lelkemet. Mert ha nincs szabadság, nincs egyén. Egy kalickába zárt madár nem tűnik ki a többi közül. Azonban amelyik repülhet, és korlátok nélkül énekelhet az valóban kiteljesedhet?

- Ez mind szép és jó, de az tény, hogy egy fecske nem csinál nyarat. A magyar nemzet érdekeit legfőképp az ország politikusai kell képviseljék. Annyi országgyűlést hívtak össze, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.

- Oh, az országgyűlés! –nevetett– Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Még közvetlenül a forradalom kitörése előtt, március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott szét.

- Egyes dolgok 174 év elteltével sem változnak…"