1849. júl. 28. — Akasszátok fel a királyokat!

 Petőfiből a tegnapelőtti csodás szavalásunkkal sikerült kihoznunk a buzgó költőt, így tovább érdeklődött:

„- Van-e még olyan poéta a világotokban, ki nemzetét többre tekinti, mint valami hitvány várost dombokkal és kocsival?"

Nem akartuk ismét letörni és megbotránkoztatni, így csak annyit feleltünk, hogy sajnos nincs. De tovább kérdezősködött:

„- És milyenek a királyok, vannak-e még zsarnokok?

-A királyok sorra eltűntek, vezetők váltották fel szerepüket, akik igen különbözőek. De most, hogy így kérded, mi váltotta ki belőled ilyen mélyen a királygyűlöletet?

- A forradalom kitörésekor még nem tulajdonítottam nekik mint uralkodóknak szerepet, viszont annyi kár, annyi nyomorúság és annyi gyűlölet… A király már régen elistentelenedett,  még az ördög sem mentheti meg. Egy dolog vár csak rá: a halál, a magyar nemzet"

A családjától való elválás szemtanúiként és a történelem ismerőiként teljes mértékben egyetértettünk vele. Így folytattuk utunkat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

1849. júl. 26. — Iszonyú vágta

  Bemmel és Petőfivel Marosvásárhely felé vettük ar irányt. Útközben a generális azon morfondírozott, hogy milyen utasításokat adjon ki, amint megérkezünk. Sándorból csak úgy sugárzott a tömény elszántság, viszont bennünk vegyes érzések kavarogtak. Tele voltunk izgalommal, ugyanakkor gombóc volt a torkunkban, hisz egyre közeledett az a végzetes perc... a gondolatot igyekeztünk elhessegetni. Az egyik kisebb pihenőnél Petőfi és Bem között érdekes beszélgetés alakult ki. A generális beszámolt részletesebben moldvai hadjáratáról, míg Petőfi a velünk való találkozásról és közös utunkról. A nap hátralevő részében nem történt sok szóváltás, mindenki tartogatta az energiáját. A legiszonyúbb út volt, amin valaha részt vettünk. Ennek ellenére egy-egy megállónál igyekeztük hozni a jókedvet. Elszavaltuk Wellhellotól az Apuveddmeget. Petőfi gondolkodás nélkül besorolta eme mesterművet a szemét kategóriába.
További információk

1849. júl. 30. — Ha harc, hát legyen harc

  Reggel csatlakoztunk a sereghez és megindultunk Segesvárnak. Bem többször is figyelmeztette az úton Petőfit, hogy ne legyen olyan forrófejű és minden erejével távol akarta tartani az ütközettől. Este megszálltunk Székelykeresztúron a Gyárfás-kúriában. A vacsora nem más volt, mint bivalytúrós puliszka, amelynek kifejezetten örültünk, mert már napok óta nem ettünk proteindús kaját. Mindenki jóízűen habzsolt, majd egy csapat lány rázendített és elénekelték A virágnak megtiltani nem lehet című versét Petőfinek. Amióta megvagyunk, nem éreztük ilyen jól magunkat. Végülis csak majdnem két évszázadot kellett visszautaznunk. Hangulatos este volt, mégis keringett a levegőben valami nyomás. Mindenkire kihatott ez az idegen érzés, de számunkra világos volt mi az: az elkerülhetetlen végzet. Érdekes volt megtapasztalni, hogy nem azt sajnáljuk, hogy Petőfi, hanem hogy Sándor hal meg. Éjféltájt elmentünk vele a híres-neves Szakál János-féle fogadóba, azzal a tervvel, hogy reggel visszatérünk. Mi...
További információk

1849. júl. 23. — Az elválás

Ahogyan közeledtünk Torda felé Petőfi egyre nyugtalanabbá vált, az elválás fájdalma úrrá lett rajta. Júliát karjaiba fonta Zoltánnal együtt, mintha sejtette volna, hogy ezek az utolsó érintések és simogatások. Amíg Sándorban még fel-felparázslott a remény szikrája, addig mi tudtuk, hogy soha többé nem fogja viszontlátni szeretteit. Nem időzhettünk sokáig Tordán, hisz minél hamarabb találkoznunk kellett Bemmel. Petőfi megígérte Júliának, hogy minden lehetőséget megragad levélírásra, és ahogy biztonságossá válik elhagyniuk a várost újra együtt lesznek. Sándor úgy szállt be a kocsiba, mintha védővárát rombolták volna le, nem mertünk mukkanni sem. „- Mindenben támaszom volt az én kis Juliskám… Az életemet is odaadnám szerelméért. De mi van akkor, amikor a szerelmet is föl kell áldozni egy nemesebb cél érdekében?” Mély csend lett. Nem tudtuk volna nyugodt szívvel azt mondani neki, hogy látni fogja még. Ezért bevetettük a legjobb módszert a hangulat feldobása érdekében: a tématerelést. „- E...
További információk